Tehetséges vagyok-e? Így látom én magamat…

Aki ellátogat hozzám, meglátja a gyertyáimat, és tisztában van azzal, hogy valójában hogyan készülnek, ámul-bámul illetve felváltva gratulál és dicséri a tehetségemet. A türelmemet is ki szokták hangsúlyozni.

Én igyekszem azért elmondani, hogy igen, ehhez is épp úgy kell a türelem, mint ahogyan bármi máshoz a világon, és valószínűleg nekem más dolgokhoz nem lenne türelmem. Például egy légkondicionált irodában tölteni a munkaidőmet. Másnak pedig a gyertyafaragáshoz nem lenne. És így van ez rendjén. Meg kell megtalálnunk, hogy nekünk magunknak mihez van türelmünk.

Térjünk vissza egy kicsit a tehetségemre. 2016. nyarán nyílt napok keretében lehetőség volt kipróbálni a gyertyafaragást nálam. (Sajnos azóta nincs erre lehetőség, tudom, hogy nagy az igény, de most egyenlőre nem fér bele…)
Tehát 2016. nyarán nagy volt az érdeklődés a gyertyafaragásra, a legtöbben gyerekek, de bizony felnőttek is elkészítették a saját gyertyáikat. Szebbnél-szebb gyertyák születtek.

faragott gyertya gyertyafaragás bíbor kézműves gyertya tehetség


Egy lány első faragott gyertyái, melyeket nálam készített


Én pedig meg is jegyeztem, hogy micsoda remekművek, és mennyire sokkal szebbek, mint az én első gyertyáim. Senki nem hitte el. Pedig kifejezetten rondák voltak az első munkáim. Én mégis nagyon örültem nekik, mert az a hosszú út, amiről előtte csak álmodtam, végre ott volt a lábam alatt, és megtettem az első néhány lépést rajta.

Ez már azután történt, hogy elutaztam Lengyelországba, hogy ellátogassak egy gyertyafaragó műhelybe. Ott persze minden olyan szépen és könnyen ment…

candlecarving carved candle faragott gyertya faragottgyertya gyertyafaragás kézműves gyertya tehetség


2015-ben Lengyelországban kipróbáltam a gyertyafaragást


Fél évvel később járunk, végre sikerült beszerezni a alapanyagokat és eszközöket. Elkészítettem az első gyertyáimat. Egy lila, egy kék és egy narancsos-piros készült. Utólag visszanézve ahhoz képest, hogy ahol lehetett hibáztam nem is olyan rosszak. Nem tudtam, hogy milyen hőmérsékletű paraffinnal dolgozzak, és nem találtam el elsőre a megfelelő értéket. Nem tudtam, hogy mit is akarok a késsel formázni, és így-úgy, össze-vissza kaszaboltam a gyertyákat. Szerettem volna a színeket is használni, de nem megfelelő viaszfestékeket vásároltam, így nem lett a gyertyák színe sem az igazi. És akkor még fogalmam sem volt, hogy mit rontok el.

De mégis nagyon boldog és büszke voltam. Az első lépéseimért. Aztán haladtam tovább, csináltam és csináltam a gyertyákat. Kipróbáltam ezt. Kipróbáltam azt. Változtattam valamit itt, változtattam valamit ott. Előttem volt, hogy mi az a szint, amit el akarok érni, tudtam, hogy hova tartok pontosan. Hétről-hétre kezdett kialakulni a technikám, az eszközhasználat és kezdtem belejönni. Kezdtem tehetséges lenni.


Mert biztosíthatok róla mindenkit, hogy ha most tehetséges vagyok, akkor azt az út során szedtem össze, és nem volt az alapcsomag része, amivel útra keltem. Elkötelezettség, kitartás, célok. Ez volt benne a puttonyomban elinduláskor.

lila faragott gyertya gyertyafaragás kézműves gyertya tehetség


Remélem mindenki kitalálja, hogy melyik a legelső saját gyertyám a három közül. Ezt nevezzük tehetségnek? 🙂


Az elmúlt hetekben más gyertyakészítési technikákkal próbálkozok. Most még kevésbé érzem sikeresnek az első lépéseimet. De szerencsére most is van nálam: elkötelezettség, kitartás és célok. Tehát egy biztos: előbb, vagy utóbb ebben is tehetséges leszek!

Ha van az írásomhoz kapcsolódóan bármilyen tapasztalatod, észrevételed, megjegyzésed, kérlek írd meg a komment szekcióban! Kíváncsian várom! 🙂

Boglárka

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük